Mindig is érdekelt a téma: ki hogyan választ magának csapatot? Családi tradíciók? Makacsság? Tetszett a mezük? Netán egy adott játékos férfiúi vonzereje a döntő tényező? Minden eshetőségre számos példa akad, ezeket a történeteket mesélem el most.

Makacsság. Adott egy család, ahol ugyan születik fiú unoka, de a gyerkőcöt inkább érdeklik a játékautók, mint a futball. Egy évre rá lányunoka érkezik. A kislány nagyon szereti az esti mesét, ám akkoriban a kereskedelmi csatornák csak műholdon keresztül érhetők el. A családnak nincs ilyen szerkezete, így kénytelenek beérni a Királyi Televízióval. Ott viszont hétfőn nincs adás, és a fogható tv csatornák száma kettő. Általában a futballmeccsek időpontja keresztezi az aktuális esti mese idejét, így a kislány kompromisszumokra kényszerül: ha futballmeccs van a televízióban, a nagymama olvas mesét, a lányka maximum a sárkányölő hős királyfi mellé képzelheti a tévémacit. Eltelik néhány hónap, néhány év. Elérkezik a nap. A kislány ekkor nyolc-kilenc éves lehet. A futballrajongó férfiak (édesapa és nagypapa) felajánlják, hogy nézzen inkább esti mesét, mert a televízióban adott mérkőzés őket nem érdekli. Naná, hogy nem: a Ferencváros játszik és nem a Kispest Honvéd. A kislány közli, hogy ne váltsanak csatornát, ő a meccset szeretné nézni. A nagyhangú apuka elhallgat. Csendben nézi, ahogy a lánya a képernyőt bámulja. Olykor kérdez. Megkérdezi például, hogy a zöld-fehér mezben játszó csapat a Ferencváros? A válasz: igen. Majd kérés nélkül érkezik a folytatás: a Ferencvárosnak nem szurkolunk. A Honvéd. Az az igazi. A kislány végig hallgatja a dörgedelmeket, de csakis a zöld-fehér alakulatot nézi. A neveket még nem jegyzi meg (a cikk írója már az eredményre sem emlékszik), de az érzés megragad: nem szurkolhatok nekik? Na azért is. A makacs felindulásból klubhűség lesz, ami sok-sok éven át kitart. Még akkor is, amikor a kislány felnő. Nem jár már magyar bajnoki meccsekre. A Ferencváros mellett mégis megjelenik egy piros-fekete alakulat. Igaz, nem a Honvéd.

Mez. A lánynak egy testvére van. Fiú. Nem egy és nem két év közöttük a korkülönbség. A fiú emiatt nem is nagyon tud mit kezdeni a kislánnyal, aki természetesen odavan a bátyjáért, és minden idejét vele szeretné tölteni. A szülők dolgoznak, így délutánonként, amikor a lányka hazatér az óvodából, a fiú vigyáz rá. A fiú focizni szeretne: várják a haverjai a grundon. Mivel nincs más lehetősége, viszi magával a húgát is. A lány először még csak a pálya mellett játszik, babát szorongat a kezében. Hamarosan felkelti a figyelmét a labda, amit a fiúk annyira elszántan kergetnek. Este, vacsora után magához veszi a játékszert. Nem kérdés, hogy magának akarja. Sok év telik el itt is. A kislány a grundon nő fel, a bátyjával egy csapatban játszik. Csapat - olyan igazi, örökké tartó - még nincs, de futballszeretet már van. Nem is szeretet ez már, hanem szenvedély. A vérévé válik. Egyik este leül a fiúkkal meccset nézni. A hazai csapat ritkán látható csúnya mezben játszik. Bezzeg a vendégek. Az ő mezük szépséges. A lány megtudja a nevüket. A csapat sztárjátékosának a nevét. Attól kezdve csak őt nézi. A játékost a szép mezben. Később a csapat többi játékosának a nevét is megtanulja. Meg a gárda történetét. Meg a várost, ahova tartozik.

Tradíció. A kisfiú két hónapos korában kapta az első relikviáját: egy sálat. Nem tudta még, mi az, de a finom anyagú, színes holmi, amit össze is rágcsálhatott, nagyon tetszett neki. Pár hónappal később észrevette, hogy apa nyakában is ugyanilyen sál lóg -  és apa egyáltalán nem haragszik, ha ezt a sálat is megrágja. Az már csak tetézte a dolgot, amikor anya az ölébe vette, és nála is ugyanaz a sál volt. Szép, színes, puha. Egyéves korában kapta meg az első, a csapat címerével ellátott ingecskéjét. Két éves múlt,  amikor a szülei először meccsre vitték magukkal. "Oda". Túl sok mindent még nem fogott fel akkoriban, de nem félt, nem sírt, amikor a körülötte ülö, több tízeezer ember talpra ugrott, és egyszerre kezdett kiabálni. Gurgulázva nevetett ő is, miközben apa sálát markolta. Természetes volt tehát, hogy később ő is egy legyen közülük, és apa csapatát szeresse. Egy életen át.

A helyes fiú a fehérnemű reklámból. A lány először az egyik nagyon híres női magazin reklámblokkjában látta meg a fiút. Tüzes, sötét szempár, vakító mosoly, bájos kölyökarc. Nem egy tipikus modell alkat: nincs rajta ezer tetoválás, és nem gyúrta magát piskótakockásra. Ellenben gusztusosan izmos a mellkasa, szépek a lábai, és a bőre sem szoláriumkreol. A lánynak határozottan megtetszik a fiú. Megtudja a nevét, a vallását, és a legfontosabbat: napjaink legnagyobb futballcsillaga, és a világ egyik legjobb csapatában rúgja a bőrt. A lány mindent tudni szeretne a fiúról. Mai, technikai vívmányokkal zsúfolt világunkban pedig nem kell mást tennie, mint "felmenni a netre és beguglizni" a fiú nevét. Rengeteg képet, még több cikket talál kiszemeltjéről. A csapatáról. A lány megnézi a műsorban, mikor adja a csapat legközelebbi meccsét a televízió. Az adott időpontban nem ér rá: csajos estét csapnak a barátnőkkel, azt még sem mondhatja le. Másnap megnézi az összefoglalót. Kiírja a közösségi portál üzenőfalára a fiú csapatát éltető rigmust. Meg a góllövőket - bár közülök csak a fiú nevét ismeri. A többiekről fogalma sincs, kicsodák, és mit csinálnak. A fiú egy év múlva eligazol egy másik galaktikus csapathoz. A lány elteszi a mezt, amit az interneten vásárolt. Sűrgősen vennie kell egy másikat - elvégre új kedvenc csapata van...

Számos történet kering tehát arról, mikor  és hogyan is történik meg, amikor kiválasztjuk a klubbunkat. Még több történetet hallani klubhűségről, és hűtlenségről, mégis... míg világ a világ, a futball lesz az a sport, amely a legtöbb ember fantáziáját megmozgatja. A futball lesz az a téma, amelyről mindig is beszélni fognak az emberek.

W.